Szállás Sárospatak közelében | Nyugalom Apartman Hercegkút szállás Zemplénben

Rákóczi Vár

Zemplén szellemi központja, neves iskolavárosa Sárospatak. Az egykor a \'Bodrog-parti Athén\' jelzővel nevezett település történelmi és egyháztörténeti műemlékek sorát kínálja látnivalóul az ide látogatóknak. A Bodrog folyó két partján terül el ez az ősrégi város. Az Árpád-házi királyok szívesen tartózkodtak Sárospatakon, amely királyi erdőbirtok központja volt. Itt született 1207-ben II. Endre király leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet. A város fénykorát a Rákóczi család idejében élte, amikor a vár 1614-ben Lorántffy Zsuzsanna birtokába - és házassága révén a Rákóczi-családhoz került. Sárospatak történelmi arculatát építészeti műemlékei, a vár és környékének historikus hangulatú utcái, a templomok, a Református Kollégiumnak és a tanítóképző főiskolának az épülete határozzák meg. A megújuló városképben nyomon követhető Makovecz Imre építész stílusa, aki több épületet tervezett, többek között a Művelődés Házát, az Árpád Vezér Gimnáziumot, a városközpont lakóházait a Hild téren. Sárospatak végardói részén található a város és környékének termálfürdője, amelynek gyógyhatású vize a mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas. A környék keresett látványossága az egykori malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi tengerszem, amely geológiai és kultúrtörténeti bemutatóhely is.

Tokaji

Budapest után az egyik legismertebb magyar város, a történelmi borvidék \'fővárosa\'. Kevés település dicsekedhet a világon azzal, amivel Tokaj: neve bora révén a nemzeti himnuszban is szerepel. 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett. Tokaj a XIX. század végétől a hegyaljai borászat egyik központja. A település kisvárosi hangulatát megőrizve emellett vonzó idegenforgalmi célpont. A Tokajban tett séta az itt található borospincékkel kezdődhet. Majd egy építészeti műemlékekben gazdag belvárosban folytatódhat, amelynek arculatát XVIII-XIX. századi polgárházak és templomok határozzák meg. A Tisza szabad strandja, a hajókikötők a vízi sportok kevelőit várják, a város fölé magasodó Kopasz-hegy védett természeti értékei pedig a kirándulóknak kínálnak látványosságokat. A város tavasztól őszig számos kulturális és szabadidős rendezvényt kínál: borfesztivált (május-június fordulóján), ősszel szüreti hetet (szeptember végén-október elején). Júliusban a Tisza túlpartján található kempingben megrendezett Hegyalja Fesztivál a fiatalok egyik legrangosabb könnyűzenei rendezvénye. De Tokaj az otthona az Írótábornak is.

Huszita-ház

Károlyi Gáspár
szobra

2460 lakosú város a Hernád-völgyében, a Zempléni-hegység lábánál. Abaúj megye székhelye volt 1647-ig. Nevezetes terméke a 136 literes gönci hordó, ezekben érlelték a tokaji bort. A XIV. századi katolikus templomot a XVIII. században barokk stílusban átalakították. A templom közelében ismeretlen helyen nyugszik Károlyi Gáspár, a Biblia első magyar fordítója. A Dobogó-hegyen állnak a Nagy Lajos király által 1371-ben alapított pálos kolostor gótikus templomának romjai, a Nagy-Amadé-hegyen pedig az Amadé-vár romjai. A város északi részén gyógyvíz fakad.

Füzéri vár

Tájház

A település a fölé magasodó várról nevezetes, amely a legkorábbi magyar erődítések egyike. Füzéren a népi építészet számos szép emléke látható. A környék kedvelt kirándulóhely. A település egykor a történeti Abaúj vármegye székhelye volt. Története szorosan összeforrott a felette álló várral, amely nemcsak az ország egyik legszebb fekvésű vármaradványa, hanem a legkorábbi Árpád-kori magyarországi várak egyike - még 1235 előtt épült. Különleges természeti érték az a kőzsákokból álló vulkáni kúp is, aminek a tetején emelték. Egy évig ebben a várban őrizték a magyar koronát. 1567 után a falu a várral együtt a Báthoriak birtokába került. A Báthoriak kihalásával a Nádasdy család lett Füzér birtokosa. Az 1670-ben elkobzott birtok a királyi kincstár kezelésébe került, majd 1686-ban a Károlyi család kapta adományba, és birtokolta a II. világháború végéig. A falu Várhegy alatti részén szűk telken találjuk a tájházat, mely 1981-ben nyílt meg.

Porcelánmúzeum

Logo

A település nevét az itt gyártott porcelán tette világszerte ismertté. A környék háborítatlan hegyvidék, amelyet számos turista keres föl, miután Hollóháza az 1096 kilométer hosszú Országos Kék Túra egyik végpontja. A község Árpád-kori település. Nevét az itteni pálosok címerében található hollóról, illetve a falu határában valamikor létezett kolostor (hollósház) nevéből eredeztetik. Egy 1270-ből származó okirat már lakott helyként említette, de a török harcok idején elpusztult, és csak a Rákóczi-szabadságharc után telepítették újra. A község sorsa szorosan összefonódott a kőedény- és a porcelángyártással. A mai gyár helyén 1777-ben a Károlyi család üveghutát telepített, ahol 1831-től kőedénygyártás folyt. A porcelángyártás az államosítás után, 1949-ben kezdődött Hollóházán. A gyár életében jelentős esemény volt, amikor 1977-ben Hollóházára érkezett Szász Endre grafikus és festőmuvész, aki kezdeményezte a művészi táblaképek készítését. A hollóházi kőedény- és porcelángyártásról átfogó képet ad a Porcelánmúzeum. Érdemes megnézni a település református és modern római katolikus templomát, amelyhez különlegességnek számító, porcelánképekből álló kálvária vezet.

Károlyi-kastély

Károlyi-kastély

Címer

A település műemléki nevezetessége a Károlyi-kastély és Szent Eduárd tiszteletére szentelt római katolikus templom. A kastélyt körülvevő parkban számtalan növénytani ritkaság látható. Az Árpád-ház uralkodása idején a királyi erdőőrök földje volt Radvány. Első írásos említése egy 1280-ból származó adásvételi szerződésbol ismert. A XV. században a Perényiek tulajdonában volt. A török hódoltság alatt a település elpusztult, sokáig pusztaként tartották számon. 1686-ban I. Lipót király báró Károlyi Lászlónak ajándékozta a falut, amit a Károlyiak szlovák és felvidéki német telepesekkel telepítettek be. A Füzérradvány mellett emelt, XVI. századi eredetű Károlyi-kastélyt Ybl Miklós tervei alapján építették át romantikus-eklektikus stílusban. Magyarország egyik legnagyobb kastélyának 100 hektáros parkja védett természeti érték. Az ország nevezetes fái közé tartoznak az itt élő platánóriások.

Címer

Szőlősorok

Honfoglalás kori település, a birtokot Árpád ajándékozta Turcol vezérnek lovasversenyben aratott győzelméért. A monda szerint nevét is innen kapta. A vezér vélt sírját 1894-ben tárták fel; a leleteket a Nemzeti Múzeum őrzi. Könyves Kálmán király 1110-ben itt tartott országgyűlést, itt hozta meg híres törvényét: \'a boszorkányokról, mivel nincsenek, törvénykezés ne essék\'. A Rákóczi-szabadságharc előzményeként kitört felkelés Tarcalról indult el. A Tokaji-hegyaljai borvidékhez tartozó községnek is hírnevet szervezett a bor. 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett.

Erdei kisvasút

Károlyi-kastély

A Hegyköz közlekedési, turisztikai csomópontja. Nevét a perlitbányája tette ismerté. Református temploma a 18. században épült, barokk stílusu. A harangtorony a népi építészet emléke. A községből indul az ország legrégebbi erdei kisvasútja, mely 1888-tól működik. A kis szerelvény Kőkapun keresztül egészen Rostallóig közlekedik. Kőkapun található a Károlyi-kastély, mely egy alagúttal átfúrt sziklahegyre épült. A kastély melletti kis tavon csónakázni lehet. A felújított kastély épületében a vendéglő és panzió egész évben fogadja a vadászat és a túrázás kedvelőit. Kőkapuról a rostallói vadászház érintésével jelzett túristaútvonalon érhetjük el a környék legérdekesebb védett természeti értékét, az István-kúti nyírest.

Címer

A falu látképe

A település környékének egykor Európa hírű arany- és ezüstbányái olyan gazdagságot teremtettek, hogy ráragadt a ma is ismert Aranygombos Telkibánya elnevezés. A gazdag faluban ugyanis bearanyozták a templom tornyán lévő \'gombot\'. Egy, a XVI. században bekövetkezett bányaszerencsétlenség miatt a nemesfém bányászat évszázadokon át szünetelt, majd végképp megszünt. A bányászkodás múltját ma is őrzik a bányabejáratok, az arany őrlő- és mosóhelyei, valamint a község belterületén található múzeum. A település történelmi nevezetessége a román kori Alexandriai Szent Katalin-templom és ispotály romjai, valamint a faragott kopjafás temető. A gönyörű környezetben fekvő Telkibánya környéke természeti látványosságokat is kínál. Ilyen egy Jégbarlangnak nevezett üreg a 375 méter magas Királyhegy északi lejtőjének lábánál, valamint a felszíni \'perlitfolyás\'. A perlit, ez a ritka ásványi anyag Magyarországon csak ebben a térségben fordul elő. A telkibányai perlit-kibújásnál a perlitszemcsék folyamatosan peregnek - mintha valóban folyna a finom \'homok\'.

A vár régen

A vár most

A turisztikai szempontból igen jelentős kis zempléni település sorsa összefonódott a mellette lévő hegyen álló váréval, amit a XIII. században épített a Baksa nembéli Simon fia György, és amit a Rákócziak is birtokoltak: Zrínyi Ilona itt nevelte fiát, II. Rákóczi Ferencet ötéves koráig. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően, a vár a császáriak dühének esett áldozatul, és a történelem viharaiban elnéptelenedett a vár alatti település is, amely 1750-ben Trautsohn herceg révén - a németországi Baden-Württemberg tartományhoz tartozó Schwarzwald vidékéről érkezett - német telepesekkel népesült be újra. A vár berendezéseinek megmaradt darabjai a sárospataki vármúzeumban tekinthetők meg. Ma a turisták kedvelt kirándulóhelye. Itt találkozik az Országos Kéktúra és a Zempléni-hegység jellegzetes túraútvonala, a piros jelzésű Rákóczi-turistaút, mely Sárospatakról indul és a Füzéri várnál végződik.

A vizsolyi templom

A vizsolyi biblia

A reformáció korának talán legjelentősebb szellemi és nyomdatechnikai teljesítménye, az első teljes magyar nyelvű Biblia kinyomtatása teszi Vizsolyt ismertté. Vizsoly Árpád-kori település. II. Géza telepített erre a területre 10 falut, vendégnépekkel - bajorokkal, frankokkal, majd vallonokkal. Írásos emlékek szerint Vizsoly 1212-ben már a királyné ispánságának székhelye. A Vizsolyon áthaladó fontos kereskedelmi út védelmét szolgálták a boldogkői és regéci várak, amelyek maradványai a környék szép műemlékei. 1588-ban a környék és Vizsoly földesura Rákóczi Zsigmond, aki a XVI. század egyik legnagyobb magyar nyomdáját telepítette a településre Mantskovit Bálint tipográfus és nyomdászmester vezetésével. Itt nyomtatták ki a Károlyi Gáspár gönci református esperes által fordított teljes terjedelmű, magyar nyelvű Bibliát. A Károlyi-bibliának egy eredeti első kiadású, 1590-ből származó példányát a református templomban mutatják be, de egy kis kiállítás keretében láthatók itt későbbi kiadások is. A település építészeti műemlékei mellett természeti érdekesség a vizsolyi kőfejtő, amely geológiai bemutatóhely.

Pincesor

Tájház belső

A 37-es útról érhetjük el a Sárosptak mellett fekvő települést. Eredetileg Rákóczi-birtok volt, a kuruc harcok során elnéptelenedett falu csak jóval a szatmári béke után települt újra be. A falu lakóinak ősei 1750-ben települtek be Németországból, a Fekete-erdő környékéről a Trautsohn hercegi család birtokára. Nyolc család érkezett, akik erdőirtás után házépítéssel, illetve azt követően gazdálkodással indították be a település életét. Zárt sváb település volt egészen a XX. század utolsó évtizedéig. Német neve ma is Trautsondorf. Lakossága büszke származására, őrzi nemzeti öntudatát. Utánozhatatlan hangulatú a falu mindkét oldalán kalárisként elhelyezkedő vendégváró pincesor, 130 pincével. De nemcsak a borospincék labirintusa, hanem a tenyérnyi széles, különlegesen érlelt, svábszalonna is a település büszkesége. A község határában, a Rákóczi turistaút mentén található a \'Pogánykút\' forrása, amely hangulatos táborozóhely. A pihenőhelyen a pogánykúti ősembertelepről részletes ismertető található. A község szülötte Götz János szobrászművész, XX. századi mester.

Melczer-kastély

Gótikus
templom

A 3-as útról Hidasnémetinél leágazó úton érhetjük el az országhatár közelében fekvő, Zempléni-hegyek övezte 300 lelkes települést, de megközelíthető Sátoraljaújhely felől is. Árpád-kori település, egy 1297-es írás említi először. Központjában feltételezhetően XV. századi gótikus eredetű, majd Mátyás király korában reneszánsz stílusban átalakított, a XVII-XIX. században kiépített kastélya áll. Utolsó birtokosai a Melczerek voltak, akik a kénes vizű gyógyfürdő kastélyszállójaként üzemeltették. A kastély mellett találjuk a 15.században épült gótikus templomot, melyet 1729-ben építettek fel.

Templom

A nagy történelmi múltú város eredeti neve Sátorhalma, illetve Sátorelő volt. A város már a középkorban jelentős település: itt volt a híres hegyaljai bor kereskedelmi központja, itt vezettek át a kereskedelmi útvonalak Oroszország, Lengyelország és Erdély irányába. Itt készítette Szepsi Laczkó Máté páter 1640-ben az első aszúbort - Tokaj-Hegyalja máig leghíresebb borfajtáját. Sátoraljaújhely a XVII. századtól a Rákóczi-család birtokába került, a XVIII. század közepétől Zemplén vármegye székhelye lett. Itt kezdte pályáját a megye fiskálisaként Kossuth Lajos, itt volt résztvevője a közéletnek Kazinczy Ferenc és Szemere Miklós is. Mai jelentőségét továbbra is a tokaji bor biztosítja. Sátoraljaújhely történelmi műemlékekben gazdag, környékén számos kirándulóhely található. A város határában működik Magyarország leghosszabb ülőszékes felvonója (1334 méter hosszon), amely télen a Magas-hegyi sí- és szánkópályákhoz viszi a turistákat. A régi zsidó temető a zsidóság jelentős zarándokhelye. A Sátoraljaújhelyhez tartozó Széphalom a magyar irodalomtörténet kiemelkedő helyszíne. Az egykori kastélykertben áll az Ybl Miklós tervei alapján épült Kazinczy-emlékcsarnok, amelynek kiállítása a nyelvújító Kazinczy Ferenc életpályáját idézi föl.

A vár

Várjátékok

A község történelmi műemlékeiről nevezetes: a XIII. századi eredetű várának romjairól és a Péchy-Zichy barokk kastélyról. Látványosság a vár egyik szárnyában kialakított vártörténeti kiállítás, valamint a népi hagyományokat is bemutató tájház. A község a Bodó-kő sziklájáról kapta a nevét. Ezért eredetileg Bodókővárának nevezték. A táj fölé magasodó vár stratégiai szerepe, a falu több hullámban betelepült népesség, valamint a táji adottságok sajátos kulturális környezetet alakítottak ki itt. A török és a kuruc harcok során elnéptelenedett települést a XVIII. században az ország északkeleti tájairól érkezett telepesekkel népesítették be. Még a XIX. században is együtt laktak itt a magyarok, a ruszinok és a szlovákok, napjainkban azonban már csak néhányan beszélik a szlovák nyelvet. A község és a romos vár a XVIII-XIX. században a Péchyeké, majd 1945-ig a Zichy család birtokában volt. Boldogkőváralja része a zempléni vár- és kastélytúra útvonalnak, amely érintetlen erdőségeken, festői völgyeken keresztül vezet végig az északi régió romantikus várromjainak során.

Vay kastély

A hegyaljai falu Szerencs városától északra, a Szerencs-patak és a Somos-hegy között található. Jellegzetes, erdőkoszorúzta hegyek környezetében fekszik; 800 ember lakhelye.
A község határában 3000 éves temetkezési helyre bukkantak. A Golopi család ősi fészke. A falu keleti szélén, mocsaras patak völgyében épült a Vay-kastély, amelyet jelentős - a 19. századi elején épült - park vett körül. A romantikus tájjal harmonizáló park valamikori képét ma már csak a fantáziánk rekonstruálja. A tó, a sziget, a vízesés, a malomárok, a gazdag növényállomány hajdan egyedivé tette ezt a kastélyparkot. Védelmét a megmaradt idős tiszafák, tölgyek és platánok indokolják, természeti értékük miatt.
Sajnos, az 1592 körül épített kastélyt a háború után nem hasznosították. Az 1980-as évek elején megkezdett helyreállítása félbemaradt.

Szőlőmotívum

Hordós szekér

Szőlőfürt

Már az őskorban lakott hely volt. Nevét, mely az Árpád-kori oklevelekben Thollya alakban fordul elő, váráról kapta, melynek omladékkal és növényzettel borított maradványai a község északkeleti határában, az Óvár-dűlőben emelkedő hegytetőn ma is látszanak. A XVII. században már a várost is kőfal keríti két nagyobb és több kisebb kapuval. A XVII-XVIII. században hosszú ideig Rákóczi-birtok volt, a szabadságharc leverése után Tállya is először a Trautsohn családé lett, majd 1808-tól I. Ferenc császár a herceg Bretzenheim családnak adományozta. A történelem sok neves alakjának emléke kötődik a faluhoz, amit valószínűleg kiváló hegyaljai borának is köszönhet. A tállyai temetőben nyugszik Lavotta János híres hegedűs és zeneszerző, a településen született Zempléni Árpád író, költő, és itt keresztelték meg Kossuth Lajost.
2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett.

Régi fotó

Tájház belső

Rathka néven XV. századi oklevelek említik először mint a Kállay család birtokát A község lakosságát a XVI-XVIII. században a törökök, az erdélyi és császári hadak teljesen kifosztották, így elnéptelenedett. Korábbi birtokosai közt szerepel a Melczer, az Alaghy, majd a Rákóczi család.
Az eredetileg magyar település 1750-ben kapott új lakókat: Trautsohn herceg magánföldesúri vállalkozása révén Baden-Württemberg tartományból, Schwarzwald vidékről érkeztek ide telepesek, akik Tokaj-Hegyalján is megőrizték anyanyelvüket s műveltségük számos elemét. E telepítést 1785-ben egy újabb követte, s összesen 79 család vállalt letelepedési kötelezettséget a faluban. A telepített falu szabályos alaprajzú, de a népi építészet bizonyos jegyei is őrzik korábbi hagyományaikat és a település Ratka nevét.
A Zempléni-hegység erdővel és szőlővel borított kúpjai által körbezárt település a történelmi borvidékhez tartozik.

Kossuth Lajos
szülőháza

Kossuth Lajos

Feltételezések szerint Hegyalján már az őskor embere is megtelepedett. Erről a területről - a legkorábbi írott forrásként - Anonymus Gesta Hungaroruma is említést tesz.
Hazánkban a falu neve Kossuth Lajos születési helyeként vált ismertté. Emlékét őrzi a szülőházában működő Kossuth Emlékmúzeum.
A település legkorábbi írott emléke 1392-ben az egri káptalan egyik bizonyságlevelében található. Monok neve többek szerint személynévből alakult, több helyütt Moha és Monak alakban is előfordul , melynek alapjául a monoh szó barát, szerzetes jelentése tekinthető.
Monok a Monoky/Monaky család ősi fészke és névadó községe, akik a XIV. század óta a település birtokosai voltak. A XVII. század végén Monok várkastélya a Thökölyek és az Andrássyak birtoka lett. 1651-ben Monok a török hódoltság része volt. Monok híres búcsújáró hely. A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe a környék katolikus lakosságát zarándokként vonzza ide.

Szerencsi vár

A vár belülről

A fontos kereskedelmi és hadi út mentén fekvő települést a Bocskai István, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett korszak, illetve a függetlenségi harcok tették a magyar történelem fontos helyszínévé. 1605-ben Szerencsen tartották azt az országgyűlést, amely Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé választotta. A Rákócziak közül a szerencsi vár utolsó ura II. Rákóczi Ferenc volt. A XVI. századból származó erődítmény a város egyik legismertebb látványossága.
A híres Szerencsi Cukorgyár 1889-ben épült, mellette a csokoládégyárat 1923-ban alapították. A gyárakhoz kapcsolódó különleges látványosság a világon harmadikként megnyílt cukormúzeum, amely a szerencsi gyárnak a története mellett a világ cukorcsomagolási kultúrájának fejlődését is bemutatja. Minden év júniusában fontos esemény Szerencsen a hegyaljai gazdanapok, és az augusztusban zajló Zempléni Fesztiválnak is fontos helyszíne a város. Szerencsről indul a Zempléni-hegység legnagyobb, mintegy 155 kilométer hosszú kerékpáros körtúrájának útvonala.

Borospince

Bortermeléséről híres település, amely 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett. A számos XVII. századi eredetű építészeti emléket őrző Tolcsván Bormúzeum mutatja be a vidék borkultúrájának múltját. A gazdag múltú község nevét, ami hajdan Tolcsvatő formájában íródott, feltehetően a patakjáról nyerte. A XIV. századtól a XVIII. századig számtalan birtokosa volt, közöttük neves magyar történelmi családok. Emléküket számos fennmaradt épület őrzi: az 1659-ben épült barokk stílusú Dessewffy-kastély; a reneszánsz stílusú Rákóczi-kastély; az eklektikus stílusú Szirmay-kastély. A községben a bortermelés ma is jelentős: a termést számos pincében megkóstolhatják az ide látogatók.

A falu határában

Tájház

A zempléni hegyvidék magyar és szlovák falvai között az elzárt Komlóska (Komlos) napjainkig megőrizte XVIII. századi telepeseinek ruszin nyelvét, s kultúrája is számos rokon vonást mutat az Északkeleti-Kárpátok szláv népeivel. A mostoha adottságú vidéken a föld nem tudta eltartani a népességet, a szegényes kenyeret az erdőmunka, a famunkák, az erdei gyűjtögetés, valamint a szarvasmarha- és juhtartás biztosította. Még a XIX. században is erdőirtások révén hódítottak el újabb földterületeket az erdőtől. Ma az erdő elsősorban a kirándulásra csábító gyönyörű túraútvonalakat jelenti a vendégszerető falu lakosainak és látogatóiknak. A település határában a Darnó-hegyen van Pusztavár-romja.

A templom

Első írásos emléke 1363-ból származik, akkor a közvetlen közelében fekvő regéci tartozéka volt. A XV. században Giskra bitorolta, majd a Szapolyai család kezére került. Mindvégig osztozott Regéc sorsában: volt Serédy-, Alaghy-, Bekecs-, Thurzó-, Eszterházy-, és Rákóczi-birtok. A hódoltság idején és háborúkban megfogyatkozott lakosság pótlására a XVIII. század végén ruténekkel népesült be. Lakossága mára alaposan megfogyott, de éppen az apró falu nyugalma garantálja az idegkisimító pihenést, fekvése pedig a gyönyörű környezetet.

Kastély

A község történetéről az első írásos emlékek 1247-ből származnak, ebben az időben Roland nádor birtoka volt. A XIV. században a Bogáth-Radvány nemzetségé lett - ekkor Pacsin néven szerepelt az iratokban. A XVI. század végén a Mágóchy család volt a birtokosa, ők építették a ma is meglévő kastélyt. A XVIII-XIX. században jelentősebb birtokosai az Andrássyak és a Sennyeyek voltak. Itt élnek az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülei.